A szívet az idegrendszer befolyásolja. A vegetatív idegrendszer a helyzetnek és a követelményeknek megfelelően szabályozza a szív munkáját. Az idegrendszer úgy nevezett szimpatikusi ngerlése serkenti és fokozzaa szívműködést,míga paraszimpatikusingerlésgátoljaaszívműködést. A vagus idegből származó paraszimpatikus ingerlés lassabbá és gyengébbé teszi aszív működését.Azegészséges szívműködésadolgozóizomszövetésazingerületépítő és -vezető rendszer összehangolt működésével érhető el. Ha e két izomzat valamelyike károsodik, ez a harmónia felborulhat, és ritmuszavarok léphetnek fel. Az aritmiák hatására a szív a normálisnál gyorsabban, lassabban vagy szabálytalanul húzódik össze. A külső körülmények, például a sóegyensúly (a nátrium-, kálium-, magnézium- és kalciumionok aránya), az energiaellátás és az oxigénellátás zavara még az ép izomrostokban is okozhat ritmuszavarokat. A szív elektromos működését az orvos 12 elvezetéses elektrokardiogrammal a testfelületen térképezi fel és értékeli. Ezt szakember értékelheti, aki azonnal következtetni tud a ritmuszavar jellegére. A szívritmuszavarok gyakorisága A szívritmuszavarok nagyon gyakoriak. Joggal mondhatjuk, hogy mindannyian tapasztalunk életünk során enyhe ritmuszavarokat, amelyek közül sok a normálisnál nagyobb (extra) dobbanás. Az extra ütések önmagukban állnak, ritkán fordulnak elő,ésnéhanemis érezhetők. Ha a ritmuszavar kellemetlenséget okoz a betegnek, kezelésre van szükség. A panaszok különbözőek lehetnek. A tünetek a szívdobogástól az eszméletvesztésig terjednek. A ritmuszavarok okai A ritmuszavarokat okozhatja szívbetegség, de okozhatják más, úgynevezett extracardialis betegségek is. 1. A szívizom betegségéből eredő ritmuszavarok: gyakran társul koszorúér-betegséggel. A koszorúerek szűkületéből vagy elzáródásából eredő szívinfarktusban a szívkoszorúér-szűkület miatt az elhalt izomsejtek rendellenes vezetésiésingerületvezetésitulajdonságaimiattnagyobb valószínűséggel fordulnak elő ritmuszavarok.A szívinfarktusban a szívritmuszavarok a leggyakoribb halálozási okok. A szívizomgyulladás az izom és környezetének jelenlegi biokémiai változásaihoz kapcsolódó problémákat is okoz. A kardiomiopátia egy speciális állapot, amely főként a szívizom mennyiségi és minőségi degenerációjával jár, amely természetesen hajlamos az aritmiákra. A kardiomiopátiának lehet hemodinamikai (hemodinamikai) oka is, ahol a normálisnál nagyobb vérmennyiség jelenléte a szívüregben és az ebből eredő falfeszültségek jelenthetnek problémát. Ezt nevezzük térfogattúlterhelésnek, de problémát jelenthet az is, ha a billentyűszűkület növeli a szív munkáját, amit nyomástúlterhelésnek nevezünk. Amikor nem szívtáji tényezők felelősek a ritmuszavarokért, a vegetatív idegrendszert befolyásoló pszichológiai tényezők befolyásolhatják a szívritmust. Ezeket pszichomotoros tényezőknek is nevezik. A testnedvekben lévő nátrium-, kálium-, magnézium- és kalciumionok arányának változása okozhat ritmuszavarokat. Könnyen belátható, hogy a szívizom érzékeny ezeknek az elemeknek a változásaira, mivel az izomszövet csak akkor tud normálisan működni, ha ezek az elemek megfelelő mennyiségben és arányban jutnak a sejtekhez. A túlzott pajzsmirigy-aktivitás a felgyorsult anyagcserével együtt gyors és szabálytalan működésre hajlamosítja a szívet. Az oxigénhiány a szív energiaellátásának problémái miatt ritmuszavarokat okoz. Számos gyógyszer (szívglükozidok, antiaritmiás szerek és triciklikus antidepresszánsok) különböző hatásmechanizmusok révén, főként a szívizomsejtekben lévő ioncsatornák működésének gátlása révén okoz ritmuszavarokat. A különböző stimulánsok (kávé, alkohol, drogok, mérgező vegyületek (toxinok)) különböző módon hatnak a szívritmusra. Gyakran a vegetatív idegrendszerre hatnak, de más gyógyszerekhez hasonló hatásmechanizmusuk is lehet. Ha a nyaki verőerekben lévő receptorok (amelyek a vagusidegen keresztül lassítják a szívet) túlérzékennyé válnak (carotis sinus hiperszenzitivitás), az emberek akár az eszméletüket is elveszíthetik.